Nincs olyan hírműsor, amely mindenki tetszésére szolgálna. A politikusok elvárásai és az újságírás szakmai szabályai sokszor homlokegyenest eltérőek. Az Aczél-féle Híradó nem volt hibátlan, a legkomolyabb kritikusai azonban ebben az időszakban éppen az SZDSZ és a Fidesz politikusai voltak. A nézők azonban szerették és hitelesnek tartották. Hogy személyesen Pozsgay áll az elnökség egyhangú döntése mögött, azt az MTI tudósításából tudjuk, maga Nemeskürty árulta el Aczélnak: »A magánbeszélgetésen közölte azt is a főszerkesztővel – s e mondat pontos idézését kérte az újságíróktól Aczél Endre –, hogy a háttérben az államminiszter áll. Pozsgay Imre azt az óhaját fejezte ki előttem (értsd: Nemeskürty István), hogy téged (Aczél Endre) váltsalak le, és nevezzem ki a Híradó főszerkesztőjének Pálfyt, aki Pozsgay teljes bizalmát élvezi.« (Nemeskürty utóbb, a Híradó stábértekezletén már tagadta ezt a momentumot.)
A független és szakmai alapon álló televíziózás ideája, ideálja és illúziója ekkor foszlik szét örökre. Hazugság, árulás, gyávaság, irigység, sértődöttség, haszonlesés, a politikát kiszolgáló megalkuvás színezi a képet, és jellemzi – tisztelet a kivételnek – a résztvevőket akkor is, ahogy ma is. Hiába állt fel Aczél felmentését követően tiltakozásképp a Híradó szinte teljes vezetése (Rangos Katalin, Elek János, Kaplár F. József és Sándor István), ha Bánó András hajlandó volt megcsinálni az aznap esti adást. Hiába derült ki, hogy Nemeskürty közlésével ellentétben valószínűleg nem volt testületi döntés, ha az elnökség tagjai soha nem tiltakoztak nyilvánosan a nevükben hozott lépés ellen, és egyedül Horváth Ádám vonta le az eseményekből a konzekvenciát, és alig pár nappal a testület létrejötte után lemondott a tagságáról. (Sőt Pálfy G. egy 2004-es interjúban azt mondta: »Vitray Tamás biztosított arról, hogy nem lesz semmiféle sztrájk, mert ha igen, akkor ő maga fog kiülni a képernyőre.« In: »…az rendszerváltoztató Híradó volt« Médiakutató, 2004. Tél.) A szakmai szolidaritás hiánya és az értékek feláldozása a politika oltárán jelentős életműveket nulláz le, és olyan szakmai pozíciót lehetetlenít el, tesz »vállalhatatlanná«, mint a Híradó főszerkesztői. Hiszen mégiscsak abszurd, hogy 1990 és 2010 között, húsz év alatt, több mint 15 egymást váltó vezetője legyen egy hírműsornak!